Párkányi pizzadömping Karaoke-val fűszerezve
Dr Varga 2005.12.18. 15:16
Hát honnan is kezdjem? Legjobb lesz, ha a legelején! Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően az idei év végére is szerveztünk egy párkányi kiruccanást. Az éjszakába nyúló megbeszélések után dec. 9-ére esett a választásunk, úgy tűnt ez sok embernek megfelelő lesz. Én személy szerint legalább 6-7 barátomat vártam e jeles eseményre, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a fent említett napon még az „elmaradás” lehetősége is szóba fog kerülni!
Nem is kertelek tovább, végül is 4-en jelentünk meg az Árpád hídi autóbusz-pályaudvaron, Xabi, Laci, Saxi és eme beszámoló szerzője. A nagy hagyományokhoz méltóan kisebb késéssel érkeztünk meg kiindulási helyünkre, még éppen sikerült volna elcsípnünk a kiszemelt buszjáratot, a pilóta ajánlására azonban egy gyorsabb és kényelmesebb járatot választottunk. Az így nyert félórás szabadidőnket jegy, dobozos sör és dohányáru vásárlására fordítottuk, aztán így felszerelkezve nagy nehezen elindultunk. A buszozás a szokásos kiváló hangulatban telt, rekeszizmaink rendesen bemelegedtek mire Esztergomba értünk.
A KIRÁLYI városban első dolgunk a hazafelé szóló buszmenetrend megtekintése volt, ilyen előzmények mellett nem akartunk reggelig maradni. A következő érdekesség, amit észleltünk, az a cikk bal felső sarkában, képen is látható! Igen, jól látjátok, az automatára ez van írva: BORAQUA. Az esztergomi Önkormányzati Hivatal kezdeményezése, az alkoholtartalmú italok automatában való forgalmazása a mi tetszésünket is elnyerte, nem is értem más településeken miért nem alkalmazzák ezt a turistacsalogató alkalmatosságot!!! :D
Aztán elindultunk Párkányba! A Mária Valéria híd felszentelésének félévenkénti megismétlése az elmaradhatatlan események közé tartozik, 3 „kis űrtartalmú” kollégám újra magára vállalta eme nemes feladatot, így a hidat használók zavartalan élete néhány hónapra biztosítottnak látszik! A Duna-víz pH változásának élővilágra kifejtett hatását a hazai szaktekintélyek már vizsgálják.
Párkányba érkezésünkkor nemcsak az illetékes hatóság fogadott minket, hanem két fiatal is, akik „ingyenpiabón”-t osztogattak, amit mi jóhiszeműen örömmel fogadtunk. Ja, majd elfelejtettem, hogy Xabi még hazai területen kapott egy SMS-t egyik kedves ismerősétől, melyből mi arra következtettünk, hogy magas minőségű és nagyszámú lánycsapat vár minket valamelyik szórakozóhelyen! Persze első a kaja, úgyhogy már mentünk is a Flórián étterembe. Az állunk majd leesett, amikor kiderült, kedvenc étkezőhelyünk zárva van!
Gyorsan továbbindultunk az Astoriába, másik törzshelyünkre, amikor Xabi felhívta kedves ismerősét, hogy hol van már az a sok lány. Újabb állkapocstörés, Komáromban vannak, ezt is buktuk! Közben felfedeztük, hogy a főutcát sétálóutcává alakították, elég maxos lett. A katasztrofális események sorozata tovább folytatódott, amikor kiderült, hogy a településfejlesztésnek az Astoria is áldozatul esett! Őszintén szólva én már elég kilátástalannak éreztem helyzetünket, aztán az „ingyenpiabón” kisegített minket, betértünk a Hollywood nevű szórakozóhelyre.
Tetszetős kis hely volt, ismerős pultos lánnyal, úgyhogy maradtunk. Aztán jöhetett a szokásos menü: aperitif, pizza, sör, Xabinak még egy pizza, mindenkinek még két sör...Szóval elég jól éreztük magunkat, „szép kislányokat” is láthattunk végre, persze leszólítani nem mertük őket! A Hollywood alsó részében egy karaoke bár van kialakítva, ahova természetesen lementünk. Ott be is váltottuk az „ingyenpiabón”-okat, meg még rendeltünk azon kívül is, bár elég drágán, sőt inkább felháborító áron számolták fel az italt. Ennek ellenére nyugodtan mondhatom (írhatom), hogy a karaoke bárban eltöltött idő volt az éjszaka legkellemesebb része, énekeltünk szopránt, triót, kvartettet, meg mittudomain, de legalább jól éreztük magunkat.
Persze egy idő után ezt is meguntuk, a hangunk is elment, úgyhogy áttelepültünk a DM Disco Bárba, aminek még most se jegyeztem meg a rendes nevét, de mindegy mer’ úgyse használnám. Hát az ottani „műsor” elég gyengére sikeredett, elég kevesen voltak (a „szép kislányok” aránya mondjuk nagy volt), táncikáltunk egyet-kettőt, ittuk a vodka-tonicot meg a sört, de elég hamar bepunnyadtunk. Az idő igen lassan telt, alig vártuk már az indulás idejét, egyebet nem tudok mondani. A hazaúton említésre méltó esemény nem történt.
A történethez hozzátartozik, hogy az esemény az ELTE és BME közötti évszázados versengés újabb állomása volt, a résztvevők (BME: Laci, Saxi; ELTE: Xabi, Ádi) több versenyszámban is összemérték erejüket, tudásukat. Döntés most sem született, talán majd legközelebb!
Összességében véve elég gyenge buli volt, valószínűleg ez volt az utolsó közös párkányi kiruccanásunk. Visszagondolva a történtekre, egy bekezdést is elég lett volna írni. Egy haszna azért volt az éjszakának: annyit cigiztem, hogy elég volt egy életre, úgyhogy azóta nem is gyújtottam rá! Szép napot!
|