Hát hol is kezdjem? Talán az lesz legjobb, ha az elején. Hosszas előkészületetek, egyeztetések és szópárbajok után sikerült megegyeznünk a már régóta tervezett párkányi bosszúhadjárat időpontjában, amely éppen 2005. február 18-19-ére esett. „Az emberi élet választások és döntések sorozata” (Kurtán Lajos: A közgazdaságtan alapjai) – rosszul döntöttek azok, akik az otthonmaradást választották, róluk ennyi elég is lesz. Csapatunk így is igen erős felállásban készülődött, igazi nemzetközi alakulat verbuválódott össze. A résztvevők:

·        Csé-Ló: a keleti szépség

·        Bela Buceta: egyenesen az Alpokból

·        El-Saxinger: a nagy AWP-s majom

·        Leslie R. Grabowszky: a román lakásmaffia vezére

·        Kis Gábor: az abonyi rém

·        A Négy Testőr (Drink Team): Áttosz Szabisz, Borttolsz Lócisz, D'Ártanyám á la Totti és Aramisz Adamisz

Szóval miután megtettük a megfelelő óvintézkedéseket (én pl. nem vettem be a gyógyszeremet), elkezdtük az alapozást. A csapat nagy része a Szerémiek otthonában készülődött pár 100 W hangtechnika és némi házipálinka segítségével. A többiek az Árpád hídi buszállomáson vártak minket. Meg kell említenem a metrós kislányt, aki vagy szűz volt vagy csak félénk, mindenesetre nem bírta elviselni 4 szépfiú rászegeződő tekintetét. A csaj jól nézett ki, jót is szórakoztunk rajta, úgyhogy indulhattunk Esztergomba.

„Kis” csapatunk nem nagy helyet foglalt el a buszon, vidámággal teli hanghullámaink viszont az egész járművet elborították, az utazóközönség nagy-nagy örömére. Az biztos, hogy rég röhögtem már annyit, mint akkor! Persze lecsúszott egy-két doboz sör is. Esztergomból gyalogosan folytattuk utunkat, kissé szétszóródva, de a bosszútól fűtve. Az előttünk tornyosuló természeti akadályt, a Dunát, a Mari Vali hídon áthaladva küzdöttük le. A hídon többen is felhívták figyelmemet az alacsony vízállásra. Egyesek a vízutánpótlás egyik lehetséges módját alkalmazták is, úgyhogy bátran kijelenthetem: a folyó jövője biztosítva van!

Párkányban a jól megszokott, már-már kitaposott útvonalat követtük, első állomásunk a St. Florian étterem volt. Ott aztán jól megtömtük bendőinket mindenféle szlovák étel- és italkülönlegességgel. Az elmaradhatatlan közös koccintást Borovickával hajtottuk végre, néhány renitens tag (Totti & Béla) viszont nem kért a borókapálinkából, ők inkább boroztak. A sör meg szinte patakokban folyt – befelé is, kifelé meg aztán...Szabi annyira teleette magát, hogy akár gönci hordónak is elmehetett volna, de kigondolt SPAR-dolgot, aztán könnyített magán. Időközben megjelent drága barátunk CoolTour’a Jack és persze megint rendetlenkedett. Lenyúlt egy fasza sörös korsót, ami hogy-hogy nem végül is a Szerémiek konyhájában kötött ki.

A jól sikerült vacsora után átmentünk kedvenc kocsmánkba, az Astoriába, ahol rögtön észrevettük a különleges geomorfológiai értékeket. Ezeket (őket) később lencsevégre is kaptuk. Persze egyéb élményekkel is gazdagodtunk:

·        Totti megint leitta magát

·        a globalizáció jegyében elénekeltük a „New York, New York...” című dalt

·        Orsi és Saxi örök barátságot kötöttek, erről fényképes bizonyítékaink is vannak

·        Béla letesztelte az Absinth agykárosító hatását

·        na meg a shotgun-os szlovák rendőr is jól nézett ki

Egy idő múlva a hangulat kezdett alábbhagyni, jobbnak láttuk, ha átmegyünk a DM Disco Bárba (alias Steel Bridge).

Rövid séta után megérkeztünk a discoba, hogy mikor, arról fogalmam sincs. A belépő és a ruhatár lerendezése után megszálltuk a tánctermet. Eleinte még mindenki ropta, aztán néhányan „elfáradtak” és a pulthoz mentek pihenni. Laci megint csak az üzletre tudott koncentrálni és nemzetközi kapcsolatait mélyítette. A táncparkett ördögeként Béla tündökölt; az ördög jobb és bal keze szerepet Saxi és én töltöttük be. Egy ideig Orsi is velünk táncolt, de annyira fájt a szeme, hogy leült beszélgetni. Ettől kezdve elég egyhangúan telt az éjszaka, egzotikus tánctudásunkkal szórakoztattuk a vendégeket. A monoton időszaknak Szabi és az optika vetett véget. Szabi lányokat próbált beszervezni egy kis aktfotózásra, egy kis tabledance-re, ekkor ismerkedtünk össze Steffi (18)-cal és barátnőjével. Szabi kísérlete kudarcot vallott, én viszont megörökítettem pár érdekes jelenetet. Néhány felvétel cenzúrázásra került, ezeket - kisebb pénzösszeg befizetése után – megtekinthetitek Szabinál vagy a Szerémieknél. A disco vége felé megérkezett korábbi idegenvezetőnk Lilla is, nagyon örültünk neki, ettől kezdve még a fényképezőgép is rózsaszínben látta a világot. Természetesen zárásig maradtunk, a végére mindenki aktivizálta magát és sikerült elkészíteni a szlovák Playboy márciusi lapszámának címlapfotóját is.

Ezután összeszedtük magunkat és átmentünk revánsot venni a decemberi verés színhelyére. Sajnos (szerencsére) az elkövetőket nem találtuk ott, úgyhogy némi beszélgetés után hazaindultunk. A hídon lezajlott a szokásos procedúra, egyébként a hazaúton nem történt említésre méltó esemény, kellőképpen elfáradtunk. Székes fővárosunkba érve mindenki ment a maga dolgára: egyesek székelni, mások fát vágni, megint mások aludni, én meg CS-ztem egy jót. Orsi meg köszönés nélkül távozott.

Befejezésként csak annyit: elértük célunkat, a reváns sikerült, baráti társaságban tölthettünk el egy kellemes éjszakát. Aki nem élvezte a bulit, az vessen magára. Folyt. köv. májusban. A VIGASSÁG ODAÁT VAN!!!

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.