Az ötlet már márciusban megszületett, de a kevés lehetséges látogatási időpont (csak csütörtök és csak 2 csoport per nap) és egy átszervezés miatt csak most októberben indult a 8 fős kis csapat az épülő lerakót meglátogatni. Az út eléggé fárasztó volt, 6.50-kor indultunk és 11re értünk oda. Közben sok érdekes dolgot láthattunk. Ilyen volt a köd végig Paksig, vagy az a buszállomás, ahol elvileg csak utasokat vesz fel a busz, gyakorlatilag 10 percet pihenünk ott, de a sok zsákfalu is érdekes látványt nyújtott.

Bátaapáti első pillantásra olyan, mint bármelyik Baranya megyei falucska. Egy utca, mellette házak, másik oldalon veteményes és kukorica. Aztán a központban már érzékelhető volt, amit vártunk. Szép díszköves terület, parkoló, díszes utcatáblák és egy vicces kijelző, ami állandóan jelzi a hőmérsékletet, a szelet és a háttérsugárzást. Egy gondozott focipálya mellet vártuk ki a program kezdetét. Megettünk szendvicseinket, megittuk a bort amit a fiúk a helyi pincészetben vettek, és közben hallgattuk a helyi vadásztársaságot, amint a kacsa-sípjaikat próbálgatják.

A 13 órás harangszó már a helyszínen talált minket. Kaptunk sisakot, szekszi gumicsizmát és egy elég nehéz életmentő-dobozkát is, ha esetleg beomolna a bányabejárat. A telepvezető nagy köveket mutogatott, magyarázott, elég érdekes dolgokat mesélt. Megtudtuk pölö, hogy a helyiek csak ki ideig tiltakoztak a létesítmény ellen, de mivel a terepet felmérő geológusok mindig velük söröztek, és így nem maradtak ki semmilyen információból, belenyugodott a falu lakossága. A környező települések gyorsan létre is hoztak egy szervezetet, ami a TETT nevet kapta (Társadalmi Ellenőrző Tájékoztató Társulás), és eddigi legfontosabb tevékenysége a társadalmi felügyeleten kívül a beérkező pénzek megfontolt szétosztása.

Később bementünk a nyugati lejtaknába, mintegy 200m-t haladva előre. Itt állították fel azt a 10-12 információs táblát, ami a geológiai, biológiai, meteorológiai és még sok ológiai állapotot mutatta nekünk, de tájékoztatott a különféle méretekről, mélységről, szerkezetről, átmérőről, egyszóval mindenről. Ezek szerint az akna legalsó pontja a Balti 0m-en lesz, a tárolók felett mintegy 400m kőzet helyezkedik majd el. A két akna lejtése 5,7 fokos, hosszuk 1703 és 1766 m, az alsó részen pedig egy 170m-es összekötő vágat lesz. Innen indulnak majd ki merőlegesen a tárolótermek. Az első kereszt-aknában, ami a jobb szellőzést szolgálja, videót láttunk a fúrás, a robbantás, vagyis az előrehaladás módjáról és idejéről, szakmai felügyeletéről, valamint a hulladék ideszállításáról, és elhelyezéséről.

Egy aknában nagyjából 12 óránként lehet robbantani, ami kb 3m-es előrehaladást jelent. A robbantás után kiszedik a kőzetet és beton ráfújásával meg műanyag fixálóhálóval több menetben stabilizálják a friss mennyezetet. Amint ez készen van, a következő robbantást készítik elő. Ehhez előbb új mintát fúrnak, hogy tudják, milyen kőzet-összetétel várható, lesz-e vízbetörés (ahogy haladnak lefelé, úgy csökken ennek a gyakorisága és ereje), és egy (két) geológus megnézi és elemzi a fúrás anyagát. Ha minden megfelelő, akkor elhelyezik a robbanótölteteket, és robbantanak. A kitermelt kőzetből már feltöltöttek egy kisebb völgyet, itt épül a később használandó technológiai épület, a vendégépület, a bemutató-épület, és még sok minden. Most a tartalék 30%-ot teszik félre, egy másik völgyben. Ezzel fogják később visszazárni az aknákat, ha minden készen van. A hulladék hordókba kerül, azok kilencesével egy betonszarkofágba, és ezeket szállítják le a mélybe. A tárolókat a betöltéssel párhozamosan bebetonozzák majd, hogy a kőzet és a hulladék között egy hangyányi rés se legyen, a bejáratokat pedig jól lezárják.

Az aknákat úgy tervezték, hogy a paksi kis- és közepes hulladékok mind beférjenek, az atomerőmű leszerelési hulladékával együtt. A hulladékok már jövőre érkeznek, mert addigra készen lesz a „csomagoló”, vagyis egy kisebb betonüzem. Amint a két akna a végére ér, összekötik őket, és ha kész az első 4 tárolóterem a nyugati lejáratnál, akkor elkezdik leszállítani a hulladékot. Ahogy megtelik 1-1 terem, úgy zárják le őket, és haladnak a keleti akna felé 1-1 termet. Ha megteltek a termek, az aknákat visszatöltik a 30% tartalék-kőzettel, majd a bejáratot hermetikusan bezárják. Ha az atomerőmű élettartamát meghosszabbítják, akkor sincsen baj, mert a termeken kívül az aknákba is lehet raktározni, tehát az a többlet-hulladék is itt kerülhet elhelyezésre. Az egész nagyjából 2100 körül ér majd véget, addigra fogják visszatölteni és bezárni az aknákat. Addigra csak egy nagy betonkígyó lesz az egész egy baranyai domb gyomrában.

A program nagyjából 2 órás, és igazán érdekes volt. Engem teljes mértékben meggyőztek arról, hogy ez egy tök biztonságos komlpexum lesz, elég mélyen ahhoz, hogy ne károsodjon senki se addig, míg az összes radioaktív izotóp el nem bomlik.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés