25 év hosszú idő, ezalatt az embert mindenféle hatások érik, hol jók, hol rosszak, de aki először bulizik Lóczynál, az egyhamar nem felejti el, az biztos! Nem is csoda, hiszen ritkán bulizik az ember két másikkal, aki egy. Hööö???? Lényeg a lényeg, Lóczy bulit szervezett a jeles évforduló megünneplésére: nagyon jól választott időpontot, március 15-e mostanában mindig elég extrémnek ígérkezik. Kicsit mintha nehezen szánta volna rá magát a dologra, én már alig bírtam kivárni a meghívás pillanatát, de aztán csak elérkezett az idő és készülhettünk a frenetikus estére.

Januári költözésemnek hála, először indulhattam saját lakásból Lócy-féle buliba. Hogy el ne tévedjek a rögös úton, segítségemre sietett Szabi és Laca a Központból, valamint Laci a Szerémi bástyából. Hatalmas meglepetés fogadta őket, amikor hozzám értek, hiszen se kajám, se piám nem volt, köszönhetően az eltaktikázott ünnepi nyitva tartásnak. Laci gyorsan megtekintette kis hajlékomat, aztán be is ültünk az első kocsmába, mert már teljesen kiszáradt a torkunk. Egy jó sör elfogyasztása után távoztunk is a helyről és gyalogosan közelítettük meg a Mihálkovics bástyát. Útközben Szabi még kiegészítette a házigazdának szánt ajándékot egy szép rózsaszín szegfűvel, amit egy zárva lévő boltból szerzett, ahol éppen leltároztak vagy valami ilyesmi. Szabi elég sokáig volt bent egy kívülről nem látható helyen, már kezdtük azt hinni, hogy többet nem látjuk élve, végül ép bőrrel (anussal) megúszta az esetet. Mentünk tovább és minimális késéssel meg is érkeztünk Lóczyhoz.

Drága barátunk nagyon örült, hogy ilyen sokan jöttünk egyszerre, így 4 helyett csak egy velkamdrink-et kellett meginnia a szokásos nyálfolyatós páleszből. Laci szájürege bizonyult a legérzékenyebbnek, kénytelen volt szabadtérre menekülni, amikor pofazacskója már nem bírta el a hatalmas nyálmennyiséget. Szerencsére rókaészlelési eset nem történt. Lóczy megkapta az ajándékokat is, a póló az télleg jól sikerült, nekem is kell egy hasonló stílusú

Így örült Lóczy a pólónak:

Telt-múlt az idő, jöttek a vendégek sorban, ettünk-ittunk, beszélgettünk, minden a legnagyobb rendben zajlott hosszú ideig. Zsófi már érkezésünkkor is ott volt, gyakorlatilag ő készítette elő a terepet a szórakozáshoz, ezúton is köszönet neki! Főleg a szendvicsek voltak királyak, egy egész napot koplaltam miattuk (na jó, nem volt nyitva semmi szombaton). Befutottak a jelenlegi kollégák (szerencsére a főnöknő nem jött el), megjelent egy régi Geós haver is (Dávid), sajnos Orsi most annyira távol maradt, hogy nagyon, a királyis keménymagból csak ő hiányzott (nyílván Konstantinnal töltötte az időt). Ha jól számolom 15 volt a max. létszám, az azért elég tetemes (pedig nem is halt meg senki). 8-9 velkamdrink sok lett volna Lóczynak, ezért ő alkohol helyett csak „pálinkának látszó tárgyat” ivott több vendég érkezésénél is. Igaz, ezt eleinte nem önszántából tette, csak drága barátai akarták megviccelni egy kis dihidrogén-monoxiddal, aztán ő maga is rájött a dolog szervezet-kímélő tulajdonságaira, kihasználva ezzel az utolsó lehetőséget a józanul maradásra (szó szerint a vízbűl vette ki a zoxigént a srác). Persze később fogyasztott ezerrel és - mivel a növekvő hold fázisa előző nap érte el az első negyedet – átváltozott Dr.Has-sá.

Kénytelen vagyok az esetet orvosi szemmel megvizsgálni. Ez az állapot a következő tüneteket produkálta: toljuk ki a hasunkat hordónyi méretűre (alap); ordítson a zene (alap); menjünk fel a tetőre (alap); vigyük magunkkal a kisrádiót is (alap); változzunk a Duna következő kavicsteraszává a tetőn (eddig még nem feljegyzett tünet - EMNFT); közben hagyjuk, hogy egykori kollégánk a herénket izgassa a lábával (EMNFT); menjünk vissza és zúzzuk szét a dohányzóasztalt egy 9.5-ös mozdulat közben (EMNFT); toljuk le a nadrágunkat mindenki előtt (alap); búcsúzzunk el az eseményeket már nem bíró kollégáktól legbecsesebb szervünket fedetlenül hagyva (EMNFT). Két szóval: egyetemes káosz. Diagnózis: előrehaladott skizofrénia. Kezelési lehetőségek: én szénné rögtem magam, tőlem maradhat ilyen az idők végezetéig, szerintem már hiányozna is Dr.Has

Egyébként a kóros folyamatok másokra is átterjedtek. Laci és a JoeJack, Aladin-nak ill. Supermen-nek hitték magukat, - fittyet hányva a 20 m-es mélységre, fiatal korukra, ígéretes jövőjükre - a tetőn ugráltak két épületrész között. Most is a józan ész határait súroltuk, csak ezúttal a túloldalról…Ez az eset Szabit is megviselte kissé, aki meg Őrültsztón-ná változott: volt pillanat, amikor azt hittem, hogy ő is káros lehet a saját és környezete egészségére. Valószínűleg csak unatkozott odalent „egy maga”, amíg mi fent szaladgáltunk a tetőn.

Szóval a csapat eléggé megfogyatkozott a végére és elég hirtelen, de aki maradt az nem unatkozott. Azt még Szabi és Zsófi is látta, amikor 3 „idegen” teletömte Lóczy postaládáját mindenféle szeméttel. Ők azonban fáradtságra panaszkodva angolosan távoztak a buli helyszínéről. Ha jól emléxem akkor 6-an (Kati, még egy lány, Lóczy, Zsombor, Laci és én, de lehet, hogy volt még valaki) folytattuk az éjszakai dorbézolást. Első lépésként be akartunk menni a Rádayba. Kb. a kidobó beszélt le minket a dologról, meg a belépő árát sem akartuk már pazarolni arra az 1-2 órára. Jobb híján fölmásztunk egy villamos-megálló tetejére (3-an) és onnan beszélgettünk egy taxis bácsival. Miután lejöttünk, bementünk a Belvárosba és az egészet körbesétáltuk. Lóczy közben rendre utasított néhány parkoló autót, elsősorban a visszapillantó tükrökre kihegyezve nem létező indulatait. Egyetlen épkézláb, hajnalban is nyitva tartó beülős helyet sem találtunk, ami azért minősíti Bp.-et, még akkor is, ha ünnep volt. Gondolom a randalírozások miatt alakult ki ez az áldatlan állapot. Maradt az éjjel-nappali, meg a Duna part, lájtos beszélgetés, aztán irány haza.

Amikor hazaértem éppen akkor kezdődött a Forma-1, de 2 kör után elaludtam. Délután összegeztem magamban az eseményeket, és hát azt semmiképpen nem mondhatom, hogy rossz buli lett volna. Igazi Lóczy-féle, utánozhatatlan, hosszú ideig felejthetetlen éjszaka volt. Mindenki hozta a szokásos színvonalat és nincs is ezzel semmi baj szerintem. Kösz Lóczy!

Néhány kiegészítés:

1. Laci nem a velkamdrinktől folyatta nyálát, hanem az Abszint-tól, amit valamikor a buli közepén húzott elő a házigazda. Most, hogy már emlékeztettek rá, hogy ittunk azt is, nem is csodálkozok rajta, hogy elfelejtettem
2. Az éccakai dorbézolásban Laca is részt vett egy darabig, igaz meglehetősen visszafogott módon, ráadásul úgy tűnt el, mint Petőfi a ködben, ezért töténhetett meg, hogy elfelejtettem, hogy ott volt

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés