Tehát az egyetlen Budapestről közlekedő buszjárattal fél 5 után egy kicsivel indultunk el a Népligettől, hogy lájtos két órás buszozással már Tabon is legyünk. Na de nem volt zökkenőmentes az utunk, mivel ülőhelyek hiányában a busz hátsó ajtaja körüli területet tettük magunkévá. Meggyűlt a bajunk egy sárga vödörrel, melyet Béla barátunk a háta mögé helyezett, gondolván az ott el lesz egy darabig. Azonban egy nyannyer nem így gondolta… Először egy középkorú urat gyanúsítgatott, hogy ellopat a táskáját, majd miután a bizonyos táskát megtalálta a széke alatt a kórókkal teli sárga vödörre helyeződött a hangsúly. Állítólag a pénze is benne volt. Mikor már a rendőrrel fenyegetőzött, a magyarországi effajta viszonyokhoz kevéssé szokott Bella, elmondta a banyának, hogy a vödre mögötte pihenget. Azonban a nyannyer csak akkor nyugodott meg, mikor lábai között szoríthatta az említett sárga vödröt. (Talán szexuális segédeszköznek is használta.) A leszálláskor a örömmel pillantottuk meg Lócert, a helyi vagányt, aki a nem tudom milyen barnás-ezüstmetál Astra mellett konstatálta, hogy megjöttek a zsiványok, azaz mink. Érkezésünket követően, a buszon elfogyasztott bormennyiség hatására Csaba pityókásan, de én sem józanul kászálódtunk be az egyébként tágasnak mondható járgányba. Egy gyors autós városnézés következett, amely során igencsak megszerettük a várost. Előítéleteink szertefoszlatása után gördültünk be a Vajda’s HQ kapuján. Szülei sültoldalassal vártak minket, a zsírosabb húsokhoz nem szokott Béla, furcsának találta, hogy a három magyarországi születésű hapek, milyen jó étvággyal majszolja a kaját. A kiadós vacsit követően belevetettük magunkat a tabi éjszakába, elő utunk a Csali-ba vezetett, amelyik Lócer Kis-Kasza cimborájáék által üzemeltetett vendéglátóipari egység. Itt iszogattunk néhány órát, a Vajda-féle pálinka után kipróbáltuk a szódásszifon segítségével csapoltat is. (Egyik kutya, másik eb.) Csocsózgatás iszogatás, mulatozás után 11 körül átmentünk a főúton elhelyezkedő frekventáltabb helyre, ahol ismét némi ital vásárlása után letelepedtünk az egyik üres asztalhoz, ahonnan jó rálátás adódott az egyik helyi fullos macára. Sajnos a csajt buktuk, de aztán, ha nem is mindenkinek, de összejött valami. Az előzménye az volt, hogy Béla azaz Philip eljátszotta már megint, hogy egy kukkot sem ért magyarul. Szóval felszedett egy 19 éves teltkeblű csajszit, akit haza is kísért, mi meg egy hídon a BIMBUSZ féle meleg pezsgőt kortyolgatva sziesztáztunk, míg a Philip vissza nem ért. A tapasztalatok azt mondatják velem, egy tapasztalatlan pesti srácnak nem biztos, hogy életbiztosítás helyi kísérő nélkül Tabon bulizni indulni… Aztán hazaslattyogtunk, s kisebb hányingerekkel megspékelve hajnali 4 táján nyomban el is aludtunk.


MÁSnap: Lócerrel korán 8 után ébredtünk. Én próbáltam az előző éjszakát kiheverni, de az csak délután 6 körül sikerült, addig a gyomrom elég furcsán viselkedett. Csaba és Béla csak álomszuszékségban szenvedtek, az ebédhez csak nagy nehézségek (buzulás stb.) árán sikerült őket felébreszteni. Az őzpörkölt után elindultunk Kőröshegyre indultunk ahol megtekintettük az M7-es készülő völgyhídját, amely majd 90 m-rel a völgytalp fölött fog átívelni, remélhetőleg már jövőre. Itt fain képek készültek. Aztán egy fagyizást követően a Zamárdi strandon pihentük ki az előző éjszaka fáradalmait. Itt különös feltűnést keletett a 10-12 100-150 kg közötti 30 körüli fiatalember, akik trágár szavakaikat messze hallatva rögbiztek a vízben. Kevesebb, mint két óra strandolás után visszamentünk Tabra, hogy időben elkészülhessünk, s elérjük a 7-es siófoki piroskát. Ez szerencsére, Csaba és Philip jelenlétében sikerült is. A vonaton aztán tetőfokára hágott a hangulat, folyt ott mindenféle pia, még a kaller sem maradt szomjas. Közben Lócer a lányismerőseit próbálta beszervezni egy éjszakai Gruppenparty-ra, sajnos ez nem jött össze. (Igen jó gárék voltak!!!) A táskáktól való megszabadulás után a tűzijátékig egy a piac mellett elhelyezkedő kocsmában tanyáztunk, majd a tűzijáték megtekintése céljából indultunk el a bícs irányába. A tömeg rohadt nagy volt, a tűzijáték viszont nem volt nagy durranás. A sok, de kicsi durranást követően kisebb olcsó pia-vásárlási kitérő után főleg a Bacardi nevű helyen peccentünk. A tömeg továbbra is nagy volt ezért éhségünket enyhítendő, beültünk egy pizzára. Majd szétnéztünk több helyen, s a kedvünket csak az oláh nagy felhők és az abból nagy intenzitással hulló esőcseppek rontották el. A csajokkal párszor újra összefutottunk, de ezen az estén még az sem seggített, hogy Philip egy árva szót nem beszélt magyarul. Csak azt érte el, hogy én sem értettem a hangos zenében, hogy mit akar. Szóval a buli nem volt egy nagy durranás, így a már ekkor más helyet előnyben részesítő Csabához és Lócerhez újra betársultunk. A parton a Beach Party House-ban vagy Party Bitch House-ban vagy nem tudom múlattuk az időt reggelig, míg nem indultunk ki az állomásra, hogy a Gurtenesek BP-re , Lócer pedig Tabra induljon a MÁV által indított szerelvényekkel. A SUMMA: összességében jó volt a kiruccanás, kár hogy a siófoki buli nem sikerült olyan jól. Még szerencse, hogy a tabi jól sikerült este már előre kárpótolta az augusztus 20.-ai eseményeket. Remélem jövőre visszamegyünk, oszt megmutatjuk nekik!!!!


A hazauton ismét volt némi extremitás: egy részeg undorító faszi, behugyozva beszarva, aldehides lehelettel pihengetett nem is olyan messze tőlünk sajnos. A szagokat mindenesetre indőnként erőteljesen éreztük. A csákó a kaller felszólítására elengedte addig szorongatott nemiszervét, majd kivette gatyájából a kezét, 10 másodpercig keresgette a jegyét (ami szerintem nem is volt) , majd bealudva ismét megfogta nemiszervét és szunyókált tovább. Ilyenek is vannak sajnos!:(

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés