Rettegés a Dolomitokban
Xabi 2006.02.13. 18:36
A múlt héten az olaszországi Fai della Paganella melletti síterepeken töltöttem téli "szünidőmet", s hát ennek hátteréről, eseményeiről adok hírt az alábbi beszámolóban.
Az utazás nem volt mondható zökkenőmentesnek. A busz légpárnáját -10 fokban éjjel 1és 4 között javították meg a söfőrök. A csaknem 18 órás út végén érkeztünk meg a Trento tartományban található FAI della PAGANELLÁba, ahol a szállásunk volt. Hétfőn aztán az 1200 m-rel a település fölé magasodó hegyet birtokba is vettük/vettem. A délelőtti lájtosnak azért nem nevezhető csúszkálás után a verőfényes napsütés közepette elfogyasztott Forst-ok (sör) után fénysebességre kapcsoltam. A rettegést tovább növelte, hogy egy másik srác a csoportból még nálam is jobban küdte. Meg is lett az eredménye, másnap a feketén kövér gázzal bukott, a fejét a bukósisakja mentette meg míg a sífelszerelését az isten sem volt képes megóvni, így a nap további részében törött léccel síelt. (a kötés mögött véget ért a síléce) Szóval a hét folyamán az időre panaszunk nem lehetett, nem úgy mint a sörárakra: 4 dl 4 Euro. Esténként a "nagy magyar kibaszós" nevű kártyajátékot játszottuk, közben az otthonról csempészett jobbnál-jobb lőréket kortyolgattuk. A kártyaparti végét éjfélenként hangos danolászással zártuk, szomszédaink kirobbanó örömére. Egyébként kénytelen voltam berúgni, mivel szobatársaim a katonaságnál a "horkoláb" tisztségig jutottak, így nehéz lett volna pia nélkül átaludni az éjszakát. A józanabbak az alsóbb emeleten is hallották eme nemes gégemuzsikát. A síelés jól ment, egy nagyobb perecelésen kívül semmi érdemleges nem történt velem. Nem úgy egy kevésbé tudó ismeretlen nemzetiségű hölgyel, aki nekem jött és akkorát fikázott, mint egykoron Pisont István a focipályákon. Én pesze el sem estem, mivel ő csúszott rá a léceimre minek következtében egyensúlyát vesztette. A síléctörő srác, Gergő és én néha 100 km/h órás tempót is diktáltunk, így a rettegés néha olyan fokú volt, hogy puszta látványunktól is eldobták magukat a még bizonytalanabb síelők. Szerencsére sérülés nélkül úsztam meg az utolsó síelési napot. Azért előtte edzeni jó lett volna, mert a combjaimban a fáradságot szinte minden délután éreztem. Hogy a hazaút sem legyen zökkenőmentes, Innsbruck után Kufsteinnél bedugult a pálya, 1,5 óra időveszteség + egy órás műszaki probléma után hajnali 2 re értünk haza. (Síoktatást vállalok!)
|