Először is meg kell írnom, hogy miért is a „svájci Béla“azaz én kaptam a feladatot, hogy megírjam a beszámolót a csütörtöki buliról: Szokás szerint én voltam az egyetlen, aki nem ivott annyit, hogy valamilyen „feltűnést keltő“ dolgot vagy „hülyeséget“ produkált volna... Azért kezdjük előről. Este tíz, tizenegy óra felé lassacskán összejött a „csapat“ az Eötvös József Collegiumban. Néhányan sörrel felfegyverkezve érkeztek, a többiek pedig kaniszterből (? Svájcban így hívják a kannát?) öntögették az „echte“ noszvaji bort. Valamennyien egy-két cseppet, Sanyikát viszont tölcsérből itatta Szabi, Adám ráadásul fröccsel töményítette a „drinket“ (erről videó is készült!). Mire a „csapatkapitány“ (Szabi) úgy döntött, hogy indulunk, azért fólyt már egy kis szesz. Indulás előtt azért még mindenki – legalább is úgy tünik – jó erőben volt: Szabi, Adám és Laci előadtak egy cirkuszi számot: Szabi háta elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy Lacit és Adámot „cipelje“ – na de Sanyika „elrontottaa“ a show-t és földre döntötte a Szabi-Adám-Laci-tornyot. Vagy örömükből vagy fájdalmaikból fakadóan akkorát lármázott a „hármas ill. négyes“ a folyosón, hogy valószínűleg még az első emeleten alszó kollegistákat is sikerült felébreszteniük (gondolok a szorgalmasabb diákokra...) Na, de végre sikerült a kollégiumot elhagyni. Egy rövid McDonalds-látogatót követően a villamoshoz rohantunk. Fel is szálltunk, akkor is, ha Lacit és Adámot nem találtuk.....hát kiderült, hogy a két „tarzan“ úgy döntött, hogy a villamos ütközőjén utazik. A második megállónál (Petőfi híd) először kerülnek rivaldafénybe, le is fényképeztem őket, mindenki röhögött, ők meg erős kézzel és sörös vérrel büszkén tartották magukat. Szabi tervezte is, hogy ő is csatlakozik. Közben elindult a villamos, egy talán 50-éves „bácsi“, akinek – mint kiderül – három gyereke is van otthon, megszólalt, hogy „hozzátok már le őket onnan“ és „nektek is van felelőségetek“ stb. Na és azzal fenyegetett, hogy felhívja a rendörséget. Közbe bekapcsolódott egy fiatal újságíró a vitába, akinek nagyon fontos volt, hogy elérje a vonatját, (mert apukája otthon várja és nem szeretné, hogy Pesten valahol az aluljáróban éjszakázna, anyukája meg állítólag cukorbeteg). Na mindegy, szórakoztató volt az egész. Mi egyébként szóltunk a két „tarzannak“, de nem hallgattak az okos szóra. Már a nyolcadik megállónál tartottunk, amikor hírtelen megjelt a kék-fehér kocsi (POLICE). Ott kellett hagynunk Adámot és Lacit a két zsaruval. Irány Süss Fel Nap, maradtak: Szabi, Totti, Lócer és Sanyika. Hát a Süs Fel Nap olyan amilyen. A zene jó, csak a csajok egy kicsit fiatalnak és nem állati szépnek tünnek (legalább is nekem). Azért „jó a buli“, hogy „Philip“-et idézzem. Én – szokás szerint – Bacardi Colával kezdtem az estét, a többiek a sörre esküsztek. Csak azt nem tudtam követni, hogy ki mennyit iszik. Attól függetlenül Totti – szokás szerint – leitta magát, Szabi a „svájci pólóban“ keltett feltűnést a táncparkettán, Lócer meg szépen, nyugottan szürcsölte a sört, s Sanyika is csatlakozott. Közben telefonon kerestük az elvesztett honfi- ill. villamosütközőtársainkat: Foglalt. „hát bevitték őket a rendőrségre“, mondta Szabi. Tévedett. Hírtelen megjelentek. Kitárt karokkal, örömmel ésgondolom megkönnyebbülten „nekünk is estek“. Már is ők voltak középpontban: a büntetésről ennyit: 5000 Ft bírság. A buli folytatódott. Nagy volt a tömeg. Adámmal áthuztunk a csocsóasztalhoz, ami a táncparkettán történt, azt nem követhettem. A csocsózásról annyit, hogy sikeresen játszottunk, elsősorban Adámnak köszönhetően, aki letromfolta az ellenfeleket. Én meg kapus- ill. hátvédként próbálkoztam, kisebb-nagyobb sikerrel. Hogy mi történhetett eközben a szórakozóhely másik termeiben akkor tudtam meg, amikor a „csapat“ többi tagja – finoman mondva – (de azért még is több mint) spiccesen jelent meg a csocsóasztalnál. Majd Szabi és Laci is játszottak egyet, Szabi beszélt mint egy gép és panaszkodott, hogy nem látja a labdát (…) Természetesen kikaptak. Totti és Lócer eközben a csocsóasztal mögött lévő kanapén feküdtek és álmaikban – önkételen – néha megzavarták a „sportolókat“. Még egyszer felkerestük a táncparkettát, Adám-Laci-Béla trió „breakel“, Szabi pedig egy-két csajnál próbálkozott, bocs: felkérte az egyébként kapcsolatban lévő fiatal lányokat. Fél négy felé hazafelé indultunk. Amint később kiderül Totti nélkül. Hogy ő hogyan került vissza a koliba talán még ő sem tudja… Azért a többi ötnek is voltak nehézségei, hazakerüléssel kapcsolatban. Éjszakai busz már csak Lócernek volt (de az nagy pechjére csak a nyugatiig ment), nekünk meg maradt az első villamosok egyike. Az első orrunk előtt ment el. A másodikra várva Szabi quiz-kérdéseket tett fel nekünk (…és hát persze saját maga válaszolt a kérdéseire). A villamoson ismét Szabi a „nagy sztár“, a kora reggeli utasokat is sikerült jó kedvre derítenie. Ott aludt a padon (villamoson), néha felnézett és mondott valamit – amire másnap már nem is emlékezett…

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés