1. érdekesség: a repüléssel nem volt semmi gond, csak a leszállást követően. Rendesen felmálházva baktattam végig a fél Gatwick reptéren, majd jött az útlevél ellenőrzés. Átadtam megkopott, Ausztráliát is megjárt okmányomat, amelyet a többiekénől jóval hosszabban vizsgálgattak. Majd a vámos mondta, hogy lesz egy kis gond, mert a papírt körözik... Hát eléggé megkepődtem, de szerencsére a személyi igazolványt is elfogadják... Közben elmondtam, hogy be volt jelentve az elvesztése, de utána meglett,s a magyar hatóságok nyilvántartásában minden ok az útlevelemmel, hiszen felszálláskor nem volt vele gond. (vagy a magyarok nem vették észre hogy körözik???) Odaadtam hát a személyimet is, majd egy lekerített részbe ültettek, s elvitték mindkét okmányomat... kb. 1 órát várakoztam, csak egy kis papírt kaptam, hogy további ellenőrzéseknek vetnek alá. A hosszas várakozást megszakítandó végre visszajött az egyébként tök korrekt vámos, s visszaadta a személyimet, de az útlevelet nem, s mondta, hogy küldik vissza magyarországra. Szerencsére a személyi az Egyesült Királyságban is elfogadott okmány, így kis csúszással folytathattam utamat. (megjegyzés: ha most az USA-ba vagy Thaiföldre utaztam volna jobb esetben visszaküldtek volna,s buktam volna arepjegy árát, rosszabb esetben néhány napig egy börtöncellában rohadtam volna - úgy hogy a magyar hatóságok bekaphatják!!!!!!!!!! )<br><br>

2. érdekesség: London Tube. Az bizonyára tudjátok, hogy elég sok metróvonal hálózza be Londont, számszerint 13. Minőségüket tekintve sokuk a hazai Kisföldalattihoz hasonlítható, s szinte mindegyii vonal a végeállomások irányában a felszínen halad. Gatwickről való bejutásom a városba és egy napijegy, amivel egész nap metrózhattam 13 Fontomba került (kb. mint egy diákbérlet Pesten). Az összes metró beléptető rendszerrel van felszerelve. A metrókon való közlekedést nehezíti, hogy vannak olyan szakaszok, ahol egy állomás ugyanazon sínpárjára 3 féle metró is befut. Ezért mindig hangosan bemonják, hogy melyik metrón vagy, s mi a végállomás. Egy metrónak, pl Distroct Line -nak van 5 vagy 6 végállomása is. Az egyik legviccesebb dolog, hogy mindenre figyelmeztetnek, de legfőképpen arra, ha a peronhoz nem tökéletesen illeszkedik a szerelvény. Ez főleg a Victoria Stationnál szembetűnő, mert többször kurva hangosan elhangzik hogy MIND THE GAP! Egyébként aperonokhoz való lejáratoki szintén érdekesek, sok, szűk méretű lejárat áll rendelkezésre, egy-egy állomás, ahol 3-4 vonal találkozik már-már labirintusnak is beillik.

Mivel csak este 11kor indultam tovább busszal Glasgowba, elég sokat metróztam, próbáltam gyorsan felkeresni a legérdekesebb látnivalókat, s így jutottam el az Arsenal stadionjához is, ami kb. 2 perc a fenti képen látható metrómegállótól. Kb. du. 5-re már úgy kifáradtam, hogy csak metróztam minden felé, csak átszállogattam, előre kisakozott helyeken. A délutáni dugóban ilyen módon sikerült kb. 50 percet eltöltenem a Central Line-on, ami egy szardíniásdobozra emlékeztetett, azt leszámítva, hogy mindenki élt, s Budapestttel ellentétben az emberek nem szálltak ki, hogy mások leférjenek a metróról. Vicces volt a lökdösődés, s hogy ordibált hangosbemondóba valaki, hogy MIND THE DOOR, MIND THE DOOR!!!

3. érdekesség: Buszozás Glasgowba, majd onnan tovább Dalmallyba. Utolsó dolog, amiről itt írni szeretnélk az a hosszú, 9 + 2 órás buszút. Este 11 kor indult a busz, s a beszállás előtt sikerült pont egy gyenge verekedés közepébe keverednem, a sor elejére szó nélkül lökdösődő mozgássérült és egy kemény gyerek szópáraja majd lökdösődése során én is a földre kerültem. A buszra való felszállás után be kellett csatolni a biztonsági öveket, majd indultunk is. Kicsit nagy volt még adugó, így ahol lehetett még a városon belül a söfőr Gomb János módjára száguldozott, majd a szarul beállított lámpáknál jött a satufék. Nagy nehezen kiértünk a városból, közben a mellém kerülő skót csávóval egész jól elbeszélgettem. Az autópályán max. 110-nek megfelelő km/h val mehetnek az autók (70 mp/h), tehát nem száguldoztunk, ennek, két hosszabb éjszakai megállásnak köszönhetően 1 órás késéssel ért be a busz a glasgowi Bushanan Coach Stationba. A kiszemelt vonatot már nem érhettem így el a továbbindulásra, de pont indult egy busz is. (Ez így olcsóbb is volt, a vonatot meg lesz alkalmam még kipróbálni, rögtön most csütörtökön, akkor lesz szabad napom, s megyek Oban-ba vásárolni). A busz menetideje elvileg még 10 perccel rövidebb is mint a vonaté, de nem ott rak ki ahol a vonat. A felszállásnál sikerült lezsíroznom, hogy ugyan a vasútállomásra is vigyen már el. Időben haladtunk, de a Grampians vidékére érve gyakran voltak útfelújítások, még pedig úgy zajlik a közlekedés, hogy van egy konvojt felvezető autó, amit mindig meg kell várni, s csak utána lehet áthaladni a kérdéses szakaszon. 3 ilyen is volt, így a megengedettnél gyorsabb tempó ellenére sem sikerült legalább akkorra megérkezni Dalmally-ba, mint a vonat. Engem meg kint vártak az állomáson, de mivel nem voltam a vonaton, hazamentek. Nem estem pánikba, összehaverkodtam a vasútállomás parkosításáért felelős személlyel aki a munkája végeztével elhozott a hotelhoz. Egyébként csak 1 km lett volna, de felmálházva nem lett volna extrá a gyaloglás. The End

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés